BÚCSÚ


Amikor a lelkünk távozik a földi életből,
kifogyunk a földi köpenyből.
Elfáradt mi igazán éltette,
levált a testéről a lelke.

Megszűnt a kapocs, mely élteti,
lelke visszaszállt, mely égbéli.
Illendő szavak és gyász következik,
pedig tudjuk, hogy ilyenkor hazaköltözik.

Itt volt, hogy tanuljon és megéljen földi dolgokat,
most eltávozott és magával vitte a titkokat.
Hiszem, hogy a sorsunk igazán szívbéli,
életed tudom, itt nem volt mennybéli.

Hálás vagyok, hogy az életünk része voltál,
amiért jöttél mindent megtapasztaltál.
Volt sok pillanat mely jellemed építette,
s földiéleted megteremtette.

Minden elillan a tapasztalás marad,
ahogy itt állok s nézem hamvadat.
Áldott lelked most magasba vágyik,
vigyázz ránk a következő találkozásig.

~Pille